Dr. Bódán Zsolt kifejtette, a Kádár-rendszernek születése pillanatában nem volt társadalmi támogatása, még a rendőrségben, a katonaságban és a határőrségben sem bízhatott, hiszen ezeknek több tagja szimpatizált a forradalommal. Kádár a hatalomért a népét árulta el, és egyedül csak a szovjet tankokra számíthatott. December elejére felszámolják a munkástanácsokat és a forradalmi bizottságokat, és még novemberben elkezdik megszervezni a karhatalmat, ismertebb nevükön a pufajkásokat. Ez mindenre kapható különítmény volt, ezt vetették be a tüntetők ellen, ők tartják házkutatásokat, verik meg, illetve agyon a forradalmárokat. A volt ávósokból hamar megszervezik a politikai rendőrséget is, ’57 tavaszára kiépítik a besúgók hálózatát, ez egészen a ’80-as évek végéig működik. A Kádár-rendszer harmadik támasza az „igazságszolgáltatás”, felállították a statáriális bíróságot és a népbíróságok rendszerét, ezek pártutasításra működetek. Az 1848/49-es forradalom utáni megtorlás eltörpül az ’56-os forradalmat követő terror mellett.
A megnyitó után a megnyitó résztvevői lesétáltak a pincébe, ahol a képes és szöveges dokumentumok mellett egy korabeli vallató szobát tekintettek meg. A tárlat 2017. március 31-ig tekinthető meg.
A kiállítás az Orlai Petrics Soma Kulturális Központ A magyar forradalom a kommunizmus végének kezdete című projektjének keretében valósult meg.
A programot az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatta.
