Bancsi Árpád István kifejtette más a valós, a húsvér ember, valamint az életrajzából megismert személyiség, illetve az a „lírai én”, akit a versekből ismerhetünk meg. Gyulai Pál felkérésére Arany 1855-ben írta meg első önéletrajzát, és ezt már tudatos imázsépítésre használja fel, egyes tényeket elhallgat, másokat megszépít. A mesei hősök toposzát megidézve magáról úgy ír, mint szegény szülők legkisebb fiáról. Beszámol arról, hogy csodagyerekként korán kezd el írni, majd a bibliai „tékozló fiú” története párhuzamaként leírja azt is, bár szülei papnak szánták, ő ellenben színésznek ál. A legenda része az is, hogy egy álom téríti le a színészi pályáról, azt álmodja, hogy szülei meghaltak, ezért azonnal hazautazik, és édesanyját betegen, apját vakon találja.
Az előadó kitért Arany János Habsburg-elleneségére is. Hangsúlyozta, az biztos, hogy nem volt az udvar híve, megmaradt a 48-as értékeknél, de nyíltan nem kereste a konfliktust. A kiegyezés után megkapta a Szent Isván-érdemrendet, de azt előbb visszautasította, majd nem akarta átvenni, végül Gyulai Pál vitte el neki.
Végezetül Bancsi Árpád István hangsúlyozta, Arany János kulcsszerepet töltött be a modern magyar költészet intézményesülésében, és a maga költészetét is ehhez igazította.
