A mézeseket régen a mézesbábosok készítették, vásárokban árulták az illatos, fűszeres süteményeket. Lisztből, mézből és cukorszirupból sütötték. Különböző formájú fém szaggatókkal vágták ki a tésztából a formát, sütés után többnyire pirosra festették, színes masszával díszítették.
A jól sikerült vásárból illett vásárfiát vinni a kisgyermekek örömére, illetve a fiatalembernek a szíve választottja számára. Így nagyon népszerű volt a piros szívalakú, színes díszítésű tükrös mézeskalács, melyet ma már csak kevesen készítenek, mert a szolidabb, mívesebb rajzolatú kalácsok átvették a helyét. Környékünkön a békési Dudás Mihály műhelyében még készül tükrös mézes, a hagyományosnak mondható színezéssel.
A mézesek készítésénél meg kell említeni az ütőfás készítési módot is. Gyönyörű ütőfákat találunk a Muzeális Gyűjtemény anyagában, melyeket rézmetszők, ügyes kezű fafaragók készítettek a mézesbábosok részére. A kedvelt formák közé tartozott a huszár, a pólyás baba. Az ütőfás mézeskalács készítésének egyik központja Debrecen volt.
A videón Kádár Manni és Kádár Ferkó békéscsabai mézeskalács készítők. A fotón látható mézeskalács csengőt Kádár Manni készítette.