Máriapócs neves búcsújáróhely Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében. A kegytemplom égbe nyúló tornyai messziről jelzik a sokfelől érkező zarándokoknak, hogy nevezetes helyre érkeztek: a „Könnyező Madonna” tiszteletének szentelt falak közé. A török rabságból való szabadulás emlékére 1676-ban készült el az oltárkép a máriapócsi bíró kérésére, amely először 1696-ban könnyezett a sok gonoszság, szenvedés láttán. A csodának hamar híre ment, így eljutott Bécsbe is. I. Lipót király neje Bécsbe vitette a képet, hogy maguk is láthassák a könnyező képet. A képet Kassa-közeli Bárcán át vitték Bécs felé, ahol három másolat készült róla. Ezek egyike került vissza Máriapócsra. (Az eredeti most is Bécsben van.). A másolat 1715-ben és 1905-ben újra könnyezett Máriapócson.
Mária közbenjárására számtalan csodás gyógyulás történt Pócson, ezek tanújelei a kegykép közelében felfüggesztett mankók, képek, ajándékok, melyeket a hívek ajándékoztak a gyógyulásukért.
Egy be nem váltott fogadalom emlékei a templom oldalában fészkelő méhek.
Történt egyszer, hogy egy nagykállói református magyar ember köszvényes fájdalmai miatt a pócsi Máriához ment gyógyulást remélve. A gyógyulás után fogadalmat tett, hogy egy kas méhet ajánl fel Máriának. Ám hazafelé menet meggondolta magát, visszavonta fogadalmát. A Máriának szánt méhek azonban elrepültek a méhesből és befészkelték magukat a pócsi templom északi részén lévő falhasadékba, s azóta is ott élnek. Hát így kerültek méhek a pócsi templom északi falába, talán azért ide, mert itt közelebb vannak a kegyképhez, mint a napsütötte déli oldalon lennének…