Akik ezen a napon gyümölcsfát ültettek bizonyosra vették, hogy megered a csemete.
Bálint-napkor kezdték metszeni a szőlőt, a gyümölcsfákat és az állatokat párosítani.
A népi megfigyelések szerint ezen a napon megszólalnak a verebek, a tavasz közeledtét jelzik és ilyenkor térnek vissza a vadgalambok.
A szegediek „csíkot söpörnek”, vagyis utat vágnak az udvaron (akár van hó, akár nincs), s oda mindenféle gabonaszemet, aszalt gyümölcsöt szórnak ki az ég madarainak (Bálint Sándor gyűjtése nyomán).
A Balaton környéki gazdák Bálint-napkor napfelkelte előtt megkerülték a birtokot, hogy a tolvaj madarakat távol tartsák a szőlőtől vagy a szőlő négy sarkán lévő tőkéket megmetszették ugyanezen ok miatt.
Feketicsen (Vajdaság) úgy tartják, ha Bálint-napkor megszólal a pacsirta, s azt mondja”csücsülj be!”, akkor még hidegre kell számítani. A topolyaiak (Vajdaság) szerint, ha szeles az idő, akkor kevés tojás. Azt sem szeretik a bácskaiak, ha ezen a napon esik az eső, mert akkor a kukoricán kívül nem várhatnak jó termést.
A szerelmi praktikák szerint ezen a napon olyan almát kell enni, amelynek kilenc magja van, azt a kilenc magot titokban bele kell tenni a vágyott fiú zsebébe, s ha ez megtörténik, biztos beleszeret a fiú a leányba.
Abban is hittek, ha olyan vízzel itatják meg a kiszemelt fiút vagy leányt, amit kilenc kútról hoztak, akkor az örökké szeretni fogja.
S az a leány, aki Naplemente után söprögetett, számíthatott rá, hogy nem megy férjhez.
.