Mátyás az, aki ha talál, megtöri a jeget, ha nem talál, akkor csinál. Sok helyen úgy tartják, hogy Mátyás az, aki kiosztja a madarak sípjait és szűre ujjából kiereszti a tavaszt.
Mátyás a halászoknak is jeles napja, ekkor kezdenek ívni a csukák. Az ezen a napon fogott csukát a nép „Mátyás csukájának” nevezi, és egész évre bő halfogást ígér.
A Mátyás napi időjárásból a tojásszaporulatra is következtettek, ha szeles idő volt, kevés tojást remélhettek. Volt olyan vidék, ahol a Mátyás-napi libatojást ki sem keltették, mert úgy tartották, hogy az e napi tojásból kikelt liba szerencsétlenséget hoz, nyomorék lesz.
A Szeged környéki öregasszonyok harmatot szedtek, ha Mátyás napján nem esett se hó, se eső, a harmatos lepedőt a tehénre terítették, hogy jól tejeljen.
A pásztorok is szívesen várták Mátyást, mert elhajtotta a havat, s a juhász mehetett a nyájjal a legelőre.
Ismert szólás: „Topogva jár, mint Mátyás után róka a jégen.”