Nemcsak a gazdák várták a májusi esőtől a bőséges termést, hanem a lányok is a májusi esőtől remélték a frissességet, szépséget. Kibontott hajjal kiálltak az udvarra, arcukat felfelé tartották, hogy hamvas legyen az arcbőrük, hajuk pedig jó hosszúra nőjön. Közben háromszor elmondták a varázsigét, melyet a gyermekmondókák őriztek meg számunka.
Ess, eső, ess,
Holnap délig ess!
Az én hajam olyan legyen,
Mint a Duna hossza!
Még annál is hosszabb,
Mint a tenger hossza!
vagy másik variánsban:
Ess, eső, ess,
Holnap délig ess!
Zab szaporodjék, búza bokrosodjék.
Az én hajam olyan legyen,
Mint a Duna hossza!
Még annál is hosszabb.
Mint a tenger hossza!
A néphagyomány a harmatnak is mágikus erőt tulajdonított. A májusit, de főként a május elsejit szinte minden fájdalomra ellenszerként alkalmazták. A hajnali harmattal megmosták a szemüket. Hasznos volt mindennemű bőrbetegségre is.
A májusi esők után sokszor megcsodálhatjuk a csodálatos égi jelenséget, a szivárványt is.