A megjelenteket Siklósi István polgármester köszöntötte, Orlai jelentőségét hangsúlyozva elmondta, ő tette le a magyar történelmi festészet alapjait, művészete erősen hatott Munkácsyra is.
Az előadók sorában Körösi Mihály alpolgármester beszélt a művész életéről és kapcsolatáról Mezőberénnyel. Kifejtette, Orlai csak a jogászi végzettség megszerzése után kezdett el festészetet tanulni. Előbb Pesten pallérozódott, majd Mezőberény földesúrnője támogatásával Bécsben gyarapította ismereteit. Itt festette meg első történelmi tárgyú képét. A szabadságharc leverése után Münchenben tanult tovább, itt készítette el első nagyméretű képét. A Mezőberénnyel való kapcsolatát jól jelzi, hogy több helyi polgár portréját meg is festette.
Dr. Keserű Katalin Munkácsy- és Széchenyi-díjas művészettörténész, az ELTE Művészettörténeti Tanszékének professzor emeritusa elmondta, a ’80-as években albumot írt Orlairól, majd a 2000-es években hallgatói kutatásaiból állított össze egy kötetet. A festő munkásságának több területe még feltárásra szorul. Számos megrendelést teljesített a mai Magyarország határain túlra Arad és Szatmár megyébe, továbbá egyházi kérésre is festett.
Dr. Bellák Gábor művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusa Orlai „Szép Ilonka” című képciklusáról szólt. Kifejtette, a nyolc képből álló sorozatot Vörösmarty verse alapján a Peterdi-család felkérésére az 1850-60-as években festette meg. A versek a képekkel együtt önálló kötetben jelentek meg, ehhez a festő írt előszót. Dr. Bellák Gábor meglátása szerint 1833-ban a költő versében Szép Ilonka a nemzet jelképe, aki a jó királyra vár. Orlai képsorozatával egy szerelmi történetet mesél el, amelyben a vadász, azaz a király átlépi Szép Ilonka magánterületét, de ugyanezt a lány visszafelé már nem teheti meg. A festő politikai állásfoglalása szerint, ahová a király belép, ott kő kövön nem marad. Akit tisztelnünk illene, az nem méltó rá.
Az előadások között Lázár Kata Boglárkát láthattuk, aki a „Meghívtál, hogy vízre lépjek” című éneket adta elő zongorakísérettel.
Lázárné Skorka Katalin a mezőberényi I. Kerületi Evangélikus Egyházközség lelkésze, esperes helyettese az „Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket”című oltárképről szólt. Hangoztatta, az oltár az úrvacsora kiszolgálásának a helye, Isten és az ember találkozási pontja. A képet Orlai 1853-ra készítette el, Jézust két anyával és négy-négy gyermekével ábrázolja. Érdekessége, hogy figuráit élő alakokról mintázta. Elkészülte óta a templomba belépők szeme Jézusra szegeződik. A festmény a gyülekezet becses kincse.
Brunner Attila művészettörténész, Budapest Főváros Levéltárának munkatársa az alföldi régió vizuális kultúrájáról beszélt. Hangsúlyozta, a városházák kiemelt építészeti alkotások voltak, ezekben hamar megjelentek a portrék, az arcképgalériák, előbb az uralkodóké, majd a főispánoké és alispánoké. Az előadó Mezőberény építészetéről szólva elmondta, 1868-ban nyílt meg az első téglagyár, ez sajátos téglaarchitektúrát alakított ki. A parasztházakat az 1890-es évektől váltották fel a szárazbejárós német polgári házak.
Dr. Farkas Wellmann Éva József Attila díjas költő, irodalomtörténész Petőfi és Orlai barátságáról szólt. Elmondta, Orlai szerint a költő első benyomásra nem volt szimpatikus számára, csak elmélyült beszélgetésük után változott meg a véleménye róla. A festő halála előtt egy évvel írja le visszaemlékezéseit, ezt azzal indokolja, hogy 1839-től 1849 nyaráig szoros kapcsolatban állt Petőfivel, a közvélemény hóbortos csavargóként tartja számon, és ezen szeretne változtatni. Levelezésük szerint 1846-ban mélyült el a barátságuk, Petőfi Arany után Orlainak írta a legtöbb levelet.
Siklósi István zárszavában megköszönte az előadóknak, hogy sok új információt adtak.
Ma a városházán Orlaitól hét kép látható. A két eredeti mű: a „Coriolanus” és az „Árpád-házi Boldog Erzsébet zárdába vonulása” tartós letétként került ide, illetve a „Zách Felicián” és négy portré másolat.