Szeretetteljes karácsonyt és sikerekben gazdag, boldog új évet kívánnak az OPSKMM munkatársai!

Szinte minden karácsonyi ételnek volt mágikus jelentése, amit a régiek készítettek az ünnepre. A bab, a borsó, a mák a bőséget biztosította, a fokhagyma az egészséget védte, a rontás ellen diót fogyasztottak, a méz az egész életet édessé tette.  Az alma a termékenységet jelképezte vagy más értelmezésben a bölcsességet. Ezért ezek az alapanyagok semmiképpen sem hiányozhattak az ünnepi asztalról.

A karácsony mai jelképe a feldíszített fenyő.  A karácsonyfa-állítás szokása több más karácsonyi hagyománnyal együtt a középkor német ajkú területeiről származik. A 15-16. századtól a keresztények díszített fákat állítottak lakásaikba.

A téli napforduló napján (december 21.) a legrövidebb a nappal és leghosszabb az éjszaka. Az újjászülető fény ünnepe. Csökken a sötétség, hosszabbodnak a nappalok. A nap az új kezdetek lehetőségét hozza.

December 20-án, advent 4. vasárnapján gyújtjuk meg a negyedik gyertyát az adventi koszorúkon. Elérkeztünk az ünnep kapujához.  Néhány nappal az ünnep előtt feltehetjük a kérdést, mit várunk a karácsonytól, mit várunk az ünneptől? Nyugalmat, szabadidőt, pihenést, kellemes érzést? Kit szeretnénk látni? Kivel szeretnénk találkozni?

„Adventtől karácsonyig” sorozatunkban írtunk már a mézről, a mézesbábosokról, a viaszból készült gyertyákról, mindegyik téma kötődik az ünnephez, dicséri a méhészek és a méhek munkáját. Most egy csodás történetről szólnánk a méhekkel kapcsolatban: hogyan kerültek a máriapócsi templom északi oldalába?

Apró ajándékokat helyezünk el az intézményeink előtt, melyet 2020. december 20 és 23. között talál meg, és vihet haza a családi karácsonyfa alá.

Az ember már a kőkorban ismerte és fogyasztotta a mézet. Spanyolországi, ausztráliai sziklarajzokon láthatunk mézvadász (lépesmézet gyűjtögető) ábrázolását. Az így szerzett méz az akkori ember számára az egyetlen édesítőszer volt.