A karácsony mai jelképe a feldíszített fenyő.  A karácsonyfa-állítás szokása több más karácsonyi hagyománnyal együtt a középkor német ajkú területeiről származik. A 15-16. századtól a keresztények díszített fákat állítottak lakásaikba.

A téli napforduló napján (december 21.) a legrövidebb a nappal és leghosszabb az éjszaka. Az újjászülető fény ünnepe. Csökken a sötétség, hosszabbodnak a nappalok. A nap az új kezdetek lehetőségét hozza.

December 20-án, advent 4. vasárnapján gyújtjuk meg a negyedik gyertyát az adventi koszorúkon. Elérkeztünk az ünnep kapujához.  Néhány nappal az ünnep előtt feltehetjük a kérdést, mit várunk a karácsonytól, mit várunk az ünneptől? Nyugalmat, szabadidőt, pihenést, kellemes érzést? Kit szeretnénk látni? Kivel szeretnénk találkozni?

„Adventtől karácsonyig” sorozatunkban írtunk már a mézről, a mézesbábosokról, a viaszból készült gyertyákról, mindegyik téma kötődik az ünnephez, dicséri a méhészek és a méhek munkáját. Most egy csodás történetről szólnánk a méhekkel kapcsolatban: hogyan kerültek a máriapócsi templom északi oldalába?

Apró ajándékokat helyezünk el az intézményeink előtt, melyet 2020. december 20 és 23. között talál meg, és vihet haza a családi karácsonyfa alá.

Az ember már a kőkorban ismerte és fogyasztotta a mézet. Spanyolországi, ausztráliai sziklarajzokon láthatunk mézvadász (lépesmézet gyűjtögető) ábrázolását. Az így szerzett méz az akkori ember számára az egyetlen édesítőszer volt. 

A kézműveskedéshez sok új anyagot találunk a hobby kreatív boltok kínálatában. Az egyik aránylag újnak mondható alapanyag a zsenilia drót is, amely jól hajlítható, hajlítás után formatartó, színes, bevont drót. Néhány hajtással mi angyalkát formázunk belőle. Hogyan? Segít az alábbi videó!

A gyertya a régi időkben az emberek számára nélkülözhetetlen fényforrás volt. Ma többnyire lakásdíszként, hangulatkeltéshez használjuk, fényük különleges hangulatot ad otthonunknak.