Tisztelt Közönség! Kedves Barátaink! Kedves Dalostársak!
Tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket, az immár 6. alkalommal megrendezésre kerülő mezőberényi Dalostalálkozón.
Nagy öröm számunkra, hogy ebben az évben is elfogadták meghívásunkat, és megtisztelték jelenlétükkel ünnepi rendezvényünket.
A véletlenek úgy hozták, hogy ezek a dalostalálkozók, szinte minden évben kapcsolódtak, Mezőberény vagy a kórus életének valamilyen nagyobb eseményéhez, évfordulójához. Legutóbb emléktáblát avattunk a kórusvezetők tiszteletére, az idén pedig a Berényi Népdalkör megalakulásának 40. évfordulóját ünnepeljük.
40 év!!! Nagyon nagy idő, különösen egy közösség életében. Óriási erő, akarat, kitartás – mondhatjuk elkötelezettség kell ahhoz, hogy valakik több évtizeden át, együtt tevékenykedjenek a család, a munka mellett, dacolva a mindennapok gondjaival, gyakran betegséggel, családi problémákkal, vagy talán még tragédiákkal is.
Ez az elkötelezettség pedig a zene, a közös éneklés iránti szeretet.
Kodály Zoltán szavait idézném: „Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon. A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza.”
Ez a zene iránti mérhetetlen szeretet vezérelte azt a két nagyszerű embert is, Szabó Antalt és Szabó Antalnét, akiknek a vezetése, tanítása eredményeként a népdalkör tevékenysége elérte azt a szintet, amelyről mindenki elismeréssel szólhatott.
Akiket nem tört le, hogy az 1898-ban megalakult Iparos Daloskör, később vegyeskar – melynek 1940-től Szabó Antal lett a vezetője, átvészelve a legnehezebb háborús időszakokat is, – évtizedeken át mindig magasabb és magasabb szintre jutva, a mezőberényi Dalárda, melynek létszáma, a 60-70-es évek kultúrpolitikájának hatására, fokozatos csökkent, és a nagymúltú kórus 1977. februárjában, feladva a szélmalomharcot, végleg megszűnt.
Több, mint 1000 fellépés, rádió- és tv-szereplések, miniszteri dicséret, elismerések és kitüntetések sora munkásságuk mérlege.
Ők, a vezetők, és az együttdalolást feladni nem akaró tagok, nem tudtak belenyugodni a történtekbe, úgy érezték, valami kincset vesztettek el.
2.
Az akkor már országosan is sikeressé vált pávaköri mozgalmak hatására alakult meg alig két hónap múlva, május 8-án a Mezőberényi Pávakör, a ma jubiláló Berényi Népdalkör elődje, 22 taggal.
A pávaköri munkának alapfeltétele volt a jó közösség kialakulása, a próbákon olyan hangulat teremtése, ahol mindenki jól érzi magát. Létszámuk fokozatosan nőtt, de a kórusba jórészt az idősebb korosztály lépett be. A tagokban tudatosítani kellett, hogy a pávakörök legfontosabb feladata a népzene ápolása, művelése, a népdalok szép, kifejező éneklése. Fel kellett fedeztetni a népdalok lelkét, szépségét. Ehhez azonban nagyon sok gyakorlás, nagy türelem, kitartás kellett, hiszen a tagok nagy része a kottát nem ismerve, hallás után tanulta a műveket.
A településen akkor már működött egy népzenei együttes és egy önálló citerazenekar is. A vezetők a fejlődés útját a népzenei csoportok közös munkájában látták, ezért a pávakört és a két zenekart egy közös népzenei együttessé alakították. Ez nagyon nagy feladat volt, hiszen egy nagylétszámú, 60-65 fős tagság együttműködését kellett megvalósítani. De bíztak a dalosokban, a zenészekben.
Az új út választása helyesnek bizonyult, a népzenei együttes csakhamar közkedveltté vált. Ezt bizonyították a gyakori felkérések, meghívások. Ezek arra késztették a csoportot, hogy minél változatosabbá tegye műsorát, új dalcsokrok tanulásával, a népi hangszerek körének bővítésével, a citerák számának növelésével. A vendégszereplések gyakorisága egyre nőtt, túlléptek a megye, sőt az Alföld határain is. Felléptek többször Budapesten a Mezőgazdasági Múzeumban, majd a Vigadóban és az ország különböző városaiban és kisebb településein is. Közben teltek az évek. A minősítéseken, a versenyeken jobbnál jobb eredmények születtek.
De az elmúlt időszak legnagyobb értéke a zenekultúra széleskörű terjesztésén túl, hogy a sikerek, szorosan összekovácsolták a tagságot. Több kirándulást szerveztek, közös névnapokat, születésnapokat, szilvesztereket tartottak, a próbák egyúttal társasági életet is jelentettek az együttes tagjainak. És bebizonyosodott az is, hogy az egyszerű emberek is válhatnak a kultúra tolmácsolóivá, színesítőivé. Valamint, hogy mennyi örömöt, gazdag élményt kaptak a csoport tagjai, és rajtuk keresztül a helybeli és a vidéki hallgatók is.
De közben ott lebegett előttük a kérdés: mi lesz az együttessel, ha a kedves, fáradhatatlan öregek már nem tudnak eljárni? Fiatalítani kellene, ami nem volt könnyű feladat. Néhány évig a gimnázium tanulói is énekeltek a kórusban, de ez nem bizonyult hosszútávúnak.
3.
Mivel a csoport létszáma állandóan csökkent, 1996-ban úgy határoztak, hogy a népzenei együttest és a helyi nyugdíjas klub pávakörét egyesítik.
Ez jó elgondolás volt. A nyugdíjas találkozók újabb sikereket, elismeréseket hoztak. A kórus számtalan helyi és vidéki nívós szereplést hagyott maga után. Minősítések, Ki-mit-tud-ok, baráti dalostalálkozók, több éven át.
Majd elérkezett 97-ben a 20 éves jubileum megünneplése, és 98-ban Mezőberény 100 éves zenei életének évfordulója, amely újabb feladatok elé állította a kórust. Sajnos mind a dalosok, mind a népi-és a citerazenekar tagsága évről évre fogyott, sokan kiöregedtek, vagy örökre elmentek. A zenekarok megszűntek.
Így, 2002-ben, a 25 éves évfordulójára, a népdalkör ismét önálló lett.
Csak néhány citerás és a dalosok maradtak együtt, de a munka továbbra is töretlen erővel folytatódott. Jöttek a túrkevei juhászfesztiválok, az Illés Panna népzenei találkozó Gyulán, több pávakör jubileumi ünnepsége, melyekre most is szívesen emlékeznek vissza a kórus tagjai. Na és az ezüst oklevelek után, 2005-ben újra arany minősítés Vésztőn.
2007-ben Mezőberényben került megrendezésre, a Dél-Alföld Népművészete című regionális találkozó, amely egyben a népdalkör 30 éves jubileumi ünnepsége is volt. A nagyszabású rendezvény és az évforduló összekapcsolódása, felejthetetlen emlékként maradt meg a dalkör tagjaiban.
2008 végén bekövetkezett a tragédia, Sajnos a megfeszített, több évtizedes munka, a végtelen tenni akarás, kikezdte a kórusvezetők egészségét, és néhány hónap különbséggel örökre búcsút vettek dalosaiktól. Óriási fájdalom és trauma volt ez mindenki számára. A csoport egyedül maradt. 2009 áprilisától, új vezetőjük lett, Lőrincz Zsuzsanna személyében. Újra elkezdték a próbákat, a készülést a minősítőkre, a különböző fellépésekre. A közös munka azonban nem tartott sokáig, a kórusnak 2011-től ismét nem volt irányítója. Az év októberétől lettem én a Berényi Népdalkör vezetője. A kórusban jó az összhang, megértjük egymást, jól tudunk együtt dolgozni. Bizonyítják ezt az elmúlt öt és fél év fellépései, eredményei.
Számtalan helyi és vidéki szerepléssel öregbítettük Mezőberény hírnevét. Örömmel vettünk részt, a békési, a dobozi, a csorvási, a körösladányi, köröstaracsai, a mezőtúri, a nagyszénási, a tarhosi, a túrkevei népzenei fesztiválokon, jubileumi ünnepségeken vagy baráti találkozókon is.
Ezek az alkalmak mind szorosabbá fonják a népdalkörök közötti barátságot, jó hangulatú, tanulságos, szép emlékekként maradnak meg csoport tagjaiban.
Rendszeres fellépői vagyunk városunk hagyományos rendezvényeinek is.
4.
2012-ben, az I. Dömötör Napi Regionális Népdaléneklési versenyen, Mezőtúr Város Önkormányzatának különdíját kaptuk. Térségi minősítőkön egy dicséretes és egy kiváló eredményt értünk el, majd 2016-ban országos minősítőn ezüst oklevelet kapott a kórus.
Persze a munka mellett, néha lazítunk is. Télen sültkolbászos vacsorát, farsang környékén „zsíroskenyér partit” tartunk. Júniusban pedig az évadzáró után, a múzeum udvarán pörkölt főzéses vacsora következik. Ilyenkor tartjuk az összevont névnapokat, születésnapokat finom süteményekkel, itókákkal tetézve.
Örömmel mondhatom azt is, hogy 2011 óta a csoportunkból a régi tagok közül, senki nem távozott, sőt a létszám 6 dalossal és egy citerással gyarapodott is, és mindannyian a fiatalabb korosztályhoz tartoznak.
Megemlékezésemben már korábban, többször említést tettem a népdalkör tagságának alakulásáról. Mint előzőleg mondtam, inkább az idősebb korosztály jelentkezett a kórusba, a fiatalokat a sok külső hatás miatt talán kevésbé vonzotta a népzene. Az évfordulóra készülve, átnézve a régi jelenléti íveket, a születési dátumok ezt jól tükrözték. Ebből sajnos az következett, hogy a létszámváltozásnak gyakori oka volt a kiöregedés, a betegség vagy az elhalálozás. Szomorú dolog erről beszélni, de az elhunytak emlékének adózva, meg kell tennem.
Számba véve 1977-től a névsorokat, az együttesnek közel 100 tagja nincs már közöttünk. A virágokkal ma nem csak a karvezetőkre, hanem őrájuk is emlékezünk. Örömmel tapasztaltam viszont, hogy a régi kórustagokból, – ha már nem is járnak a dalkörbe –, 29-en ma is köztünk vannak, sajnos többen betegen. Meghívtuk őket ünnepségünkre, reméljük vannak, akik eljöttek, és szívesen néznek, hallgatnak bennünket. Utoljára, öt régi dalost, névvel is megemlítenék, azon tagokat, akik 1977 májusában alapítóként léptek be a pávakörbe, és most is itt vannak még velünk. Fekete Józsefné, Gramantik Lászlóné, és Vrbovszki Pál. Ők már nem énekelnek a dalkörben, de Vágvölgyi Mihályné /Ilike nénink/ és Pávai Mária viszont, mint alapítók, örömünkre ma is aktív tagjai a kórusnak.
Lehet, hogy kissé hosszúnak tartották beszédemet, de 40 év történéseit nem olyan könnyű röviden összegezni. Befejezésül a népdalkör három olyan dallal köszöni meg önöknek, hogy megtisztelték jelenlétükkel ünnepségünket, amelyek mind a régi tagok és kórusvezetők, mind a mostaniak kedvencei közé tartoznak.
Kérem hallgassák őket szeretettel! Köszönöm!