Gyarmati Gabriella elmondta, világhírű festőművész 1844-ben Lieb Mihály Leóként Munkácson látta meg a napvilágot. Mindkét szülő elvesztése után a gyerekek édesanyjuk rokonaihoz kerültek. Mihályért Reöck István ügyvéd ment Miskolcra, onnan hozta el Békéscsabára. Mivel nevelője úgy látta, a kisfiú nem vonzódik a tanuláshoz, ezért asztalos inasnak adta. Ma már nehezen elképzelhetők azok a nehéz, emberpróbáló viszonyok, hogy régen az inasok éltek. A festő szerint ezek az évek tették egy életre kitartóvá.
Az előadó elmondta, Munkácsy kultusza még életében kialakult. A múzeumot támogató egyesület a festő 1900-ban bekövetkezett halála után festményeket és relikviákat kért az özvegyétől. Ezek az első világháború viszontagságai miatt Párizsból csak a 30-as évek elején értek Békéscsabára. A két faláda az egyik utolsó festményét tartalmazta, illetve relikviákat. Ma a csabai múzeum Munkácsynak tíz festményét és ugyanennyi grafikáját őrzi, továbbá ötszáznál több relikviáját.
Gyarmati Gabriella kitért arra, a köztudatban az él, hogy a legjelentősebb képzőművészeti elismerést jelentő Munkácsy-díjat a második világháború után alapították meg, holott azt maga Munkácsy hozta létre jelentős pénzjutalommal. Párizsban támogatta, patronálta a magyar festőket, köztük például Rippl-Rónai Józsefet is.
Az előadó szerint Munkácsy géniusz volt, de megdolgozott a sikerért.
