Az egyik legismertebb Luca-naphoz kötődő legenda, hogy ezen a napon kezdték el készíteni a Luca székét. A készítője mindennap dolgozik valamit a széken, ami karácsony szentestéjére készül el. Kilencféle fából készült három-, négy-, hat- vagy akár tizenhárom lábú székben egyetlen szög sem lehetett. Aki elkészült vele, az éjféli misén ráállva megláthatta, ki a boszorkány a faluban, mert ilyenkor a boszorkányok szarvat viselnek. A kíváncsinak azonban nagyon sietnie kellett haza, hogy a boszorkányok utol ne érjék, mert még széttépték volna. A meneküléskor, ha mákot szórt maga után, amit a boszorkányoknak fel kellett szedniük, akkor volt esélye időben hazaérkezni. A ház ajtajára belülről bűvös erejű jeleket rajzolt, és a széket elégette. Majdnem minden faluban ismert volt a legenda, de bizonyíthatóan egyik kisszékről sem derült ki még, hogy az egy olyan Luca széke, amelyről tényleg meglátták az éjféli misén a boszorkányokat. Minden esetre a lassan készülő dolgokkal kapcsolatban szokás emlegetni, hogy „olyan lassan készül, mint a Luca széke!”
December 13-án szokás volt lucabúzát is ültetni. Ha az elültetett szemek karácsonyra kikeltek, bőséges termést jövendöltek a következő évre. Érdemes egy cserépbe néhány szem búzát ültetni, gondozni karácsonyig, és nagyon szép asztaldíszünk lesz az ünnepre.