A gyökér, a törzs, a korona hármasát az ösztön-én, én, felettes-én kifejeződéseként is értelmezhetjük. Az életfa hitvilágát a magyar népmesék őrzik, az út, amelyen a mesehős az égbe vagy az alvilágba jut.
„Az ősi kultúrákban a magasra növő fa jelképezte a föld ég felé törő életerőit, a földi élet Isten közelségébe törekvő vágyait és hajtásait. Mélyre nyúló gyökereivel viszont a földalatti világgal való kapcsolatokat idézte fel. A fa törzsével, ágaival, gyökereivel az égi, a földi, a föld-alatti világgal való kapcsolatkialakítás lehetőségének jelképes értékévé vált. A fa világszinteket összekötő jelképes jelentésében a lovas kultúrák népei a világmindenség isteni rendezési elvét látták, amelyet világfának neveztek.”
Forrás: Czárán Eszter: Virágnak Virága, 2005 – szerzői kiadás
Fotó: Muzeális Gyűjtemény, Mezőberény