Jó érzés a szép formájú csészét a kezünkben tartani, érezni, hogy átjárja tenyerünket a meleg. Fújjuk az italt, élvezzük az aromáját, ahogy apró kortyokkal fogyasztjuk, s ha mellé kellemes társaság is társul, kiváltképp örömteli a teázni.
A tea származásáról kínai és japán eredetű legendát is ismerünk, amely szerint Kínában i.e. 2700 körül egészségügyi okokból a császár elrendelte az ivóvíz fogyasztás előtti forralását. A császár kertjében óriási üstökben forraltál a vizet, amelybe a szél belesodorta a tealevelet. A császár megkóstolta és ízletesnek találta az italt, így született a tea.
A tea és teaivás szokása az 1550-es évektől számítva egész Európában elterjedt perzsa, velencei kereskedők közreműködésével. A németországi gyógyszertári jegyzékekben már 1657-ben találunk teákat. A 17. század közepén a tea még ritka és drága áru volt, egy feljegyzés szerint ebben az időben Anglia királynője évi 2 font (90 dkg) teát kapott ajándékba az angol Kelet-indiai Társaságtól. A teaivás Európában elsősorban a kontinens északi országaiban (Anglia, Hollandia, Oroszország) vált népszerűvé.