A farsang a tavaszvárás, a télűzés pogánykori ünnepeiből nőtt ki, a zajos mulatozás, a tréfálkozás, a bolondozás, az eszem-iszom, a párkeresés, az udvarlás időszaka. Magyarországon a farsangi szokások a középkorban honosodtak meg, több idegen hatás érvényelült bennük.
A farsang a párválasztás és egyben az esküvők időszaka is volt, mert a húsvéti böjt idején már nem lehetett esküvőt tartani. Falvakban a legények bálokat szerveztek, a lányok rokonaik közvetítésével bokrétát adtak a kiszemelt legénynek, aki a farsang végén nyilvános színvallásként a kalapjára tűzte.
Fotó: Farsangi maskarák (Balassa Iván-Ortutay Gyula: Magyar néprajz, 1979.)