Henger Péter arról szólt, hogy a megye újratelepülése az 1711-es szatmári békekötés után indult meg. Harruckern János György a császári hadsereg élelmezési biztosaként 1720-tól megkapta a gyulai várat a megye négyötöd részével együtt. Ferenc fia 1722-ben kötötte meg a letelepedési szerződést a felvidéki evangélikus szlovákokkal. Eszerint vallásukat szabadon gyakorolhatták, templomot is építhettek és két évre adómentességet kaptak. A következő esztendőben már iskolát és községházát építettek, illetve harangot öntöttek.
A szlovákok mellett más népcsoportok is megtelepedtek, az 1760-as összeírás 127 szlovák, 65 német és 61 magyar családfőt tartalmaz. A cigányok 1768-tól, a zsidók az 1800-as évek közepén jöttek Mezőberénybe.
Herczeg László elmondta, családkutatóként foglalkoztatta, hogy a németek miért, honnan és hogyan érkeztek Magyarországra. A harmincéves háborút lezáró vesztfáliai béke után a Német-római Birodalom háromszáz apró fejedelemségre, püspökségre, érsekségre esett szét. Ezek az államocskák gyakran egymással is háborúztak. Az éhínség miatt a 22 millió lakosból csak 8 millió maradt meg. Tehát ez a körülmény indította útnak a németeket.
Az előadó hangsúlyozta, téves az a sztereotípia, hogy a Mária Terézia alatt települtek be, ebből annyi igaz, hogy a legtöbben akkor. Az is félreértés, hogy a csak a Fekete-erdő területéről jöttek, gyakorlatilag a teljes német nyelvterületről, beleértve a mai Ausztriát is.
Az előadással egyidőben Herczeg László gyűjtéséből kiállítás nyíltű