Élt Myra városában egy szegény özvegyember három fiatal lányával. Annyira szegények voltak, hogy a lányok úgy határozta, reggel elmennek, és tisztességtelen munkával szereznek pénzt, hogy magukat és apjukat el tudják tartani. Miklós püspök hírét vette enne, és gondolt egyet. Bár ő is szegény volt, de valahonnan ezelőtt kapott egy marék aranyat. Varrt hát egy bársony zsákocskát, s beletette az aranyakat.
Este a lányok lefeküdtek, de az ablakot nyitva felejtették. Ez éppen kapóra jött Miklós püspöknek, hajnalban, még kakasszó előtt a szegény ember házához ment, a zsákot az ablakon bedobta.
A ház lakói alig hittek a szemüknek, amikor reggel meglátták a csodát. Nyomban hálaadó imádságba kezdtek, és dicsérték az Istent, mert e csodát csak ő tehette velük. Örömükben talán még táncra is kerekedtek.
Az apa most már férjhez adhatta lányait, és megmenekültek a rossztól. Miklós püspök pedig igen boldog volt, amikor ő adta össze a három párt.” (Illyés András nyomán)
Ennek emlékére jön minden évben Miklós nap hajnalán a jóságos Mikulás, s tesz ajándékot az ablakba helyezett, a szépen kitisztított cipődbe, csizmádba, ha jó voltál!
Forrás: Czárán Eszter: Világnak Virága