A dialógus során a kötet címére utalva Molnár Lajos azt hangsúlyozta, hogy számára az a történet érdekes, ahol hibáznak, ugyanis ez által tárul fel az életünk, ebből lehet tanulni. Nem általában a nemzeti sorskérdések érdeklik, hanem a konkrét emberek az adott térben és időben. A történeteket filmszerűen írja le, így azok látványként megjelenhetnek az olvasó képzeletében. Az író alkotómódszeréről elárulta, környezetében megfigyeli az ismerőseit, és róluk modellezi az irodalmi alakokat.
Ványai Fehér József szintén kötete címére reflektálva kifejtette, dr. Keserű úgy jelenik meg, mint a ’70-es, ’80-as évek hírhedt tanára, egy szimbolikus figura. A szocialista korszak groteszk kettőségére utal a borító, azon Lenin arcképe nagy hajjal és babos kendővel. A kötetet fiktív önéletrajznak tekinti, ez az irodalom sajátságos műfaja. Az író megfogalmazta, a novellákban megtalálható a posztmodernre jellemző irónia, ugyanakkor a szövegek egy része már az új modernizmus felé mutat. Megemlítette azt is, távol tartja magát a vad kommunistázástól, ugyanis azt vallja, minden időbe vannak jó és rossz emberek.
A beszélgetés végén Ványai Fehér József olvasott fel részleteket egyik novellájából, Molnár Lajos szövege Túri Andreától, az intézmény igazgatójától hangzott el, abban a mezőberényi málenkij robotra elhurcoltak történetét dolgozta fel.
Országos Könyvtári Napok rendezvénysorozatában október 4-én 17 órától Sipos Attila András: Lélekharang című verseskötetét mutatják be. Közreműködik Pócs József vizuális kultúra szaktanár, a könyvborító illusztrátora.