A téli napforduló napján (december 21.) a legrövidebb a nappal és leghosszabb az éjszaka. Az újjászülető fény ünnepe. Csökken a sötétség, hosszabbodnak a nappalok. A nap az új kezdetek lehetőségét hozza.

December 20-án, advent 4. vasárnapján gyújtjuk meg a negyedik gyertyát az adventi koszorúkon. Elérkeztünk az ünnep kapujához.  Néhány nappal az ünnep előtt feltehetjük a kérdést, mit várunk a karácsonytól, mit várunk az ünneptől? Nyugalmat, szabadidőt, pihenést, kellemes érzést? Kit szeretnénk látni? Kivel szeretnénk találkozni?

Apró ajándékokat helyezünk el az intézményeink előtt, melyet 2020. december 20 és 23. között talál meg, és vihet haza a családi karácsonyfa alá.

„Adventtől karácsonyig” sorozatunkban írtunk már a mézről, a mézesbábosokról, a viaszból készült gyertyákról, mindegyik téma kötődik az ünnephez, dicséri a méhészek és a méhek munkáját. Most egy csodás történetről szólnánk a méhekkel kapcsolatban: hogyan kerültek a máriapócsi templom északi oldalába?

Az ember már a kőkorban ismerte és fogyasztotta a mézet. Spanyolországi, ausztráliai sziklarajzokon láthatunk mézvadász (lépesmézet gyűjtögető) ábrázolását. Az így szerzett méz az akkori ember számára az egyetlen édesítőszer volt. 

A kézműveskedéshez sok új anyagot találunk a hobby kreatív boltok kínálatában. Az egyik aránylag újnak mondható alapanyag a zsenilia drót is, amely jól hajlítható, hajlítás után formatartó, színes, bevont drót. Néhány hajtással mi angyalkát formázunk belőle. Hogyan? Segít az alábbi videó!

Bogárné Szőke Erika (a fotón középen) az OPSKMM Díszítőművészeti Köre szakmai vezetője 2020. december 13-án a Békés Megyei Népművészeti Egyesület online közgyűlésén kapta meg a Békés Megye Népművészetétért-díjat. Legelőször is arról érdeklődtünk, hogy az egyesület vezetősége mivel indokolta az elismerést?

A gyertya a régi időkben az emberek számára nélkülözhetetlen fényforrás volt. Ma többnyire lakásdíszként, hangulatkeltéshez használjuk, fényük különleges hangulatot ad otthonunknak.

A füvesemberek, ahogy a népnyelv illette azokat, akik ismerték a növények gyógyító erejét, minden bajra tudtak ajánlani gyógyfüvet. Tudták, hogy mit kell a sebre tenni, miből kell főzetet készíteni.